2012. május 14., hétfő

Biennálé 2012.Itt a vége, fuss el véle.

Egy kis magánmorfond így a végén
Lezárult a VI. Gyermekszínházi Biennálé, kiosztották a díjakat, nem mondhatnánk, hogy a társadalom izgalommal kísérte az eseményeket, jószerével nem is tudott róluk, mert a nagy spórolásban a sajtó teljesen kimaradt, sem fotós, sem újságíró nem követte, pedig a színvonal ennél sokkal többet érdemelt volna. De ez csak része egy általános jelenségnek, a gyerekszínházak egy szűk érdeklődő, a műveltségre nyitott rétegnek nyújtanak örömet, s a többség nem vesz tudomást róluk, vagy régi és elavult előítéleteken alapuló gőggel nem figyel oda. Ahogy a gyerekkultúra mindenben az utolsó nálunk. 

Egy féléve még úgy terveztük, hogy az eddigre már működő m2 gyerekcsatorna napi bejelentkezésekkel tudósít a fesztivál eseményeiről, s aztán egy összefoglaló filmmel és a legjobb előadások felvételével jelentkezik, hogy széles körben ismertek legyenek a gyerekszínházak legfrissebb alkotásai. Mondhatnám, hogy a tévén belül sem fogadta mindenki kitörő lelkesedéssel az ötletet, de mivel gyerekcsatorna sem indult, ennek már nincs jelentősége. 

Így egyetlen dokumentáló a Gyermekszínházi Portál maradt. Így magam ura lévén megengedek magamnak néhány szubjektív gondolatot a Biennálé kapcsán 

A válogatás is tükrözte azt az általános, a gyerekszínházakra vonulatot, hogy sok klasszikus magyar népmese - főként Benedek Elek átiratában - és Grimm feldolgozás szerepel a repertoárban. 

A klasszikus mesére való hivatkozás két hasznot hoz. Nézőcsalogató, a szülő meghallja, hogy Benedek Elek vagy Grimm, elviszi a gyerekét, van egy halvány emléke, hogy ez jó a gyereknek, őt is vitték ilyenre, moziban is van ilyen... A másik, a színház számára is megnyugtató, egy népmesével olyan nagy baj nem lehet... a harmadik hogy valószínű olyan témájú pályázatokat írtak ki, amik népmese feldolgozásokra biztattak. És a megrendelő szava...! 

Szerencsére az alkotók nem tisztelik a forrást, előveszik, hiszen kell a közönség, és a biztonság, de aztán csinálnak valamit, ami a máról szól, a mai gyerekeknek. 



Ilyen a SZEMENSZEDETT MESE - ami Grimm valamelyik ismeretlen meséjén alapul, a három és egyszeműek olthatatlan gyűlölete a kétszeműek - a mások, a szokatlanok - ellen. A mai nyelven írt, szellemes verses mesévé alakított történet zavarba hozta a szakmai közönséget Ilyen kérdéseket tettek fel: Miért nem dolgozik a nép, miért egy csodából, a kecske hamvaiból élnek, amíg gondozzák a sírt, de amint azt elhanyagolják, kihal a három és egyszemű vérvonal. Micsoda kérdések! És akkor mi van a terülj terülj asztalkámmal, meg az aranytojást tojó tyúkkal? Hogy jön ide ilyen igény, hogy dolgozzon a hős rendesen... melyik mesében van ilyen? Legfeljebb az asszony dolgozik... Máris felmerülhet a kérdés, mire is tanítanak a a mesék? De mikor ezt felvetem, mindig lesöpörnek.. most is hallom már: milyen hülye kérdés ez? Ezeket a meséket a gyereknek hallania kell!... persze, meséket, amik tele vannak erotikával és horrorral.. és a 20. század nagy küzdelme, hogyan fejtse le róluk, mi lényegük... álszentek vagyunk, nagyon 

A Szemenszedett mese éppen, hogy jól nyúl hozzá és csak alibinek használja a Grimm alapot, ezért szórakoztató és jó a 6 évnél idősebb gyereknek és az őket kísérő felnőttnek egyaránt. 

Kovács Péter és Pfeifer Zsófi / Ziránó Színház

A Babszem Jankó a Ziránó Színház és Veres András író - rendező és Boráros Szilárd tervező munkája. Varga Péter a remek színészi teljesítményéért meg is kapta a maga díját... 

Videó beszámoló is készül róla. Ők az eredeti olyan rétegeit is beemelték a mesébe, amit általában átlépnek az adaptálók, s pont ettől lett érdekes a munkájuk. 

A Hüvelyk Matyi alkotógárdája kevésbé tisztelte az eredetit, csak a figurát tartotta meg, sima rablók helyett bankrablók közé keveredik Matyi.. itt meg az lett a kérdés, hogy miért kellett mai gengsztereket beletenni, miért kellett mai filmekből ismert motívumokkal megspékelni .. dehát a népmese alap tulajdonsága, hogy mindig változik, akkor miért ne simulhatna bele abba a környezetbe, ahol valójában a néző gyerekek élnek. Meg akarjuk szólítani őket, nem? Miért autentikusabb a középkori történet 20. századi átirata, mint a 21. századi?

A népmese adaptáció úgy látszik a bábos rendezői osztály vizsga munkájának része,  ahogy a Vaskakas itt nem bemutatott három Grimm alapmese átirata jelzi és nem lett volna rossz, ha mégiscsak beválogatják a Pecsenyehattyú és más mesék /író: Parti Nagy Lajos rendező: Pelsőczy Réka / c. előadást szintén a Vaskakastól. Akkor lett volna elég muníció a mesék és a 21. Század együttéléséről szóló vitához. 

A huszárból lett király ötletes bábszínházi megoldásokkal, a Tekéntetes Úr táncszínházféle formában meséli el, hogy a feudális világban a lány mennyire kiszolgáltatott. A falu/ királyság 3 rémséges fúriája lóg a nyakán, egyikben bábok, másikban élők, a leány meg alig várja, hogy végre elvegye az obsitos huszár, vagy a Tekéntetes Úr, hogy aztán - feltételezzük - ő is olyan fúriává váljon, aki majd a fiatalokat ijesztgetheti... 

A tartalmi gúnyolódás nem azt jelenti, hogy vacak előadásokat láttunk, sőt! - a napi beszámolóknál olvasható a vélemény róluk. 

S volt még Hamupipőke, egészen szabad átiratban - ITT már eláradoztam róla mindent. Ez a Hamupipő nem a Grimm féle bágyatag kislány, akit a csodák segítenek, ez a maga lábán áll, határozott és céltudatos. Na ez nehezen ment le a virágszál leányfigurákhoz szokottak torkán. Ez volt az egyetlen pozitív női figura, aki nem hagyta magát a sors által a konyhába sodorni. Kapott is érte. :) Persze ne legyünk igazságtalanok, mert Gimesi Dóra az író Békés Pál díjjal mehetett haza, ami a legjobb írónak járt!!! Ás ne legyünk igazságtalanok azért se, mert nem az egyetlen talpraesett lány figura Hamupipőke, hiszen a Bódog és Szomorilla hősnője is határozott, céltudatos, furfangos és okos, igaz nem húzott magára semmilyen mese álcát, Kolozsi Angéla egyszerűen csak mesefigurákat rakott egy eredeti környezetbe...Igaz az ő Szomorillája is konyhatündérré válik, de ez inkább csak humor, irónia. 

A Bódog és Szomorilla üdítően eredeti. Fesztiváldíjat érdemeltek ki a Biennálén. Kolozsi Angéla írásai olvashatóak a Burattináta blogon. Érdemes böngészni./ Gimesi blogján is sok élvezetes olvasnivaló van. Csak tessék tessék... /
Horváth Péter elismerős szavai: 

és ráerőltettem a miért van ilyen sok Grimm kérdést, amire válaszolt, semmiben nem értünk egyet, engem nem győzött meg,  de véleménye megalapozott és elfogadható, ezért felteszem ide


Még egy szót a "Róza néni" effektusról. A KÁVA Gubanc c. előadásából származott. Róza néni a rémséges szomszéd néni, akire a főszereplő kisfiút rábízzák 3 napra, és aki a rossz felnőtt minden tulajdonságával, szokásával, idegesítő nevelési elveivel rendelkezik. A gyerek próbál megfelelni, de amikor Gubancot a kutyáját is elveszti a Róza néni, akkor betelik a pohár 
A nehezen kezelhető felnőtt sok helyen előbukkan még a csodaszép Okker és Tűrkíz színek játékában is amikor a Fekete alakjában ellopja a szivárványt. 

És ezeket a Róza néniket, mai boszorkányokat nem lehet lapátra tenni és belökni a tűzbe, velük a liftben is találkozunk másnap reggel, és meg kell tanulni alkalmazkodni, kezelni őket... újabb konferencia szólhatna erről is 

Ahogy megvitatásra érdemes a korosztály kérdése, ma, amikor egyre nagyobb a szakadék az egyes korosztályok között, amikor az East Balkán hideglelést okoz a felnőtteknek, soha nem is gondolták volna.. egy ifjúsági előadás, amit a kamaszodó gyerekek szüleinek kell mutatni, de mindenkinek, és többször is.


S tanulságos volt milyen bizonytalanul követték a egyetemisták Olympos High School -ját, amin a fiatalok remekül szórakoznak. Ismerik a zeneszámokakt, veszik a feldolgozás poénjait, ismerik a figurákat... a felnőttek meg zavartan hümmögnek, jó, igen nagyon jó ez...vagy nem? /különben De!/


Előzetes /hamarosan/ JÖN! JÖN! 

Olympos High School - riportok - Tengely, Gimesi, Czupi Dani, darabrészletek 

Gubanc Beszélgetés Romankovics Edittel és jelenetek 

A Babszem Jankó kapcsán beszélgetés Veres András rendezővel és Boráros Szilárd tervezővel. A különleges értékű műhelymunkáról 


Harangi Mária a válogatásról

A Biennáléról: Novák János, Sándor L. István, Horváth Péter, Sirató Ildikó

Tervekről: Bal József, Székely Andrea

majd ülepedés után még lehet hogy írok
akit nem érdekel, úgysem olvassa, akit meg igen, hátha idenéz néha, hogy készen vagyok -e már a videókkal. Igyekszem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése