2013. június 25., kedd

Ahogy én láttam

A cikk a Spiritusz kritikai portálon jelent meg

Az elmúlt 6 év a bábszínházi találkozók tükrében.

Amikor elvállaltam a Gyermekszínházi Portált szerkesztését 2007 őszén, nem ismertem a gyerekszínházak belső életét, nem tudtam, milyen szervezeti formában játszanak, milyen irányzatok, milyen művészi törekvések jellemzik ezt a területet. Abban kellett egyetértenem kezdeti mentorommal, Csák Györggyel, hogy ez egy hatalmas és láthatatlan terület, ami ugyanakkor meghatározó módon befolyásolja a gyerekek kulturális igényeinek alakulását. Fontos mi történik a gyerekszínházakban, és nagy hiba, hogy a felnőtt társadalom nem foglalkozik ezzel.  Örültem a feladatnak. Hajrá! Akkor még nem tudtam, milyen nagy fa ez. Láthatóvá vált, hogy van 16 nagy gyerekszínház és hogy 100 -nál több társulat játszik a gyerekeknek, hogy vannak nagyon magas szintű művészeti alkotásokat létrehozók és vannak, - túl sokan is – akik csak úgy csinálnak valamit, a gyereknek ez is jó lesz. Megtanultam, hogy a siker ebben a műfajban sem egyenlő a minőséggel. Aztán a Portál szerkesztésének napi tennivalói közben kezdett láthatóvá válni, mi minden zajlik itt. Sajnos azt is tapasztalnom kellett, hogy ez milyen kevés embert érdekel. Pedig még meglévő média kapcsolataim révén mentem mindenhova vinni a gyerekszínházak hírét. A lelkes rádiós ismertetők, újságcikkek, riportok, tévé szereplések mindig kiváltották a riporterek csodálkozó reakcióit, de mint egy sziszifusz újra meg újra előröl kellett kezdeni, mert legközelebb is azt hallottam, hogy 30 évvel ezelőtti frázisok jutnak a kérdezők eszébe, kesztyűs bábok bájos meséi, paraván és nyávogó figurák. „Jajj én nem szeretem a bábot, olyan kisgyerekes...” és nem tudják, miről beszélnek.  És ezt hallom még a múlt héten is egy rádióriportban. És a fegyelmezett gyerekszínházi alkotó, mert megszokta a kisebbségi létet, nem vágta szájba a nyávogó riportert és nem küldte el bábszínházba.
Persze legyünk igazságosak, ma is vannak csipogó kisnyulak, butuska mesék, sikeres mackótörténetek. S adjunk igazat annak a kritikusnak, aki a legutóbbi bábszínházi találkozón azon idegeskedett egy ilyen butucska bájocska mackócska mese után, hogy milyen sokat árt a bábszínházat, mint művészetet elismertetni akaró törekvéseknek egy egy ilyen múltidéző előadás.  Akkor most, hogy is van?
3 bábszínházi találkozót volt szerencsém végignézni, videózni, megvágni és ez komoly kapcsolatot alakit ki köztem és a montírozó program képernyőjén szereplők között. Ezeknek az összefoglalóknak a tükrében elmondok néhány dolgot, szubjektíven és ugrabugrálós módon mindarról, ami az elmúlt 6 évben történt, illetve, ami ennek a 6 évnek a történéseiről eszembe jut.

Az első:  KECSKEMÉT,  2008. november 13 – 17.

A 9. Találkozó emblémája a kecske, aki kötélen táncol
A találkozó eseményei, napi beszámolók, fotók és videók ITT



Mindjárt a megnyitón megtudtam, hogy legnagyobbrészt a kilencvenes években alakultak meg a professzionális bábszínházak, és megismertem Magi Istvánt, aki annak idején minisztériumi vezetőként sokat tett annak érdekében, hogy egységes keretben működő bábszínházak jöjjenek létre országszerte. Ez persze majd a hivatalos bábszínház történetbe nem kerül bele, de azért nem árt, ha tudjuk, hogy egy jó felső vezető, egy műfaj mellett elkötelezett ember milyen sokat tehet. Jót, közérdekűt.
Magi István a Találkozó megnyitóján hangsúlyozta:
„... azt már tudjuk, hogy az országszerte működő Bábszínházak milyen magas szakmai színvonalon dolgoznak, most már az a feladat, hogy ezt mások is megtudják....” Bíztatta a részvevőket, hogy ragadjanak meg minden alkalmat, ahol megmutathatják magukat
Jellemző, hogy egy negatív esemény ad majd alkalmat a megmutattatásra. A kritikusok 2009 – ben nem tudnak kiadni díjat a legjobb gyerekdarabnak, mert nem volt olyan előadás, amit legalább két kritikus látott volna. Ekkor a fiatal alkotókból kirobbanó felháborodás nyílt levél formájában járja be a sajtót, az Assitej Magyar Központja és a 16 nagy bábszínház pedig megalakítja a Fehér Holló díjat, hátha a kritikusok legalább elszégyellik magukat, és lám, a következő évben egy gyerekeknek készített előadás kapja a legjobb magyar dráma díját! 2010. Kolibri Színház. Völgyhíd. Író: Háy János.

Magi mindig megbecsült vendége a találkozóknak. 2013 –ban is végignézte mire jutottak azok, akiknek bábáskodott a születésénél. A Bábszínházi Találkozót egyébként Kovács Géza, akkor a Ciróka Bábszínház igazgatója, 2002 –ben találta ki, Magyarországi Hivatásos Bábszínházak Találkozója címen.

A 2008 – as találkozót Rumi László és Pilári Gábor nyitott meg egy érdekes performansszal, ami egyúttal Kovács Ildikó legendás bábos emlékkiállításának megnyitója is volt. Kovács Ildikóról a szakma meghatározó alkotói meghatottan és a valódi mentornak kijáró nagy tisztelettel beszélnek, nemcsak hivatalosan, hanem magánbeszélgetésekben is.
Kovács Ildikó munkásságáról bővebben ITT
_
Az első hivatalos előadás a SUTTOGÓ FÜZESEK cigánylegendákból összeállított bábos maszkos játék, mindenben igazolta, hogy a bábszínházakra komoly művészeti alkotásokat előállító műhelyként kell gondolni.
SUTTOGÓ FÜZESEK . Író: Galuska László Pál (Kovács Géza ötletéből), Tervező: Boráros Szilárd, Rendező: Kovács Géza
Érdemes megnézni a 2013-as fesztiválon bemutatott, a találkozó legjobb előadásának díját elnyerő Madarak voltunk stáblistáját: Kovács Géza ötletéből írta Galuska László Pál, tervező  Boráros Szilárd,  rendező Kovács Géza. Két teljesen más előadás, amiben azonosak, hogy a legjobbak az adott évben.
A Suttogó fűzesek több évig volt a Mesebolt Bábszínház sikerdarabja. Magam sem felejtem, nemcsak a saját meglepett csodálkozásomat, hanem a nézőtéren ülő 8 éves ördögfiókák tátott szájú bámulatát, ahogy félve, nevetve, izgulva ülték végig a gyerekeiért a halált is felvállaló cigányasszony küzdelmét.
_
Másnap reggel berobbant a bábos világba a három kismalac. Két "bóbitás" fiatal, a nemrégen a Bóbita Bábszínház művészeti vezetőjévé előlépett Schneider Jankó és a színművészetin frissen végzett Nagy Viktória Éva munkája, a  3 kismalac a farkasok.
Jó hangulatú, sok nevetést kiváltó, üde előadás. A szereplők maguk írták, rendezték, tervezték. Az alapformát egy kiváló illusztrátor Takács Mari rajzai adták. Hagyományos paravános játék, mégis a stílust menőmanó és muppet show hangulata jellemzi. Alig van szöveg, visítások, nyögések, dallamfoszlányok helyettesítik. Mindenki érti. Az óvodások  és felnőttek egyaránt felhőtlenül kacagnak.  A finnyás szakma nem szívesen dicsér amerikai stílust is használó formát. De a malackák mindent visznek, a mai napig. Szerencsére a televízió egy rövid felívelő korszakában sikerült elérnem, hogy teljes felvétel is készüljön belőle. Még 2011-ben a kotori fesztiválon is elnyerték a legjobb bábelőadásnak járó díjat. A bábszínházak előadásai általában 1 -2 évadot élnek meg, ezért is jelentős ez a sok éves siker.
3 kismalac a farkasok nemcsak hatalmas sikert hozott, hanem szerelmet is, és nem utolsó sorban, Berzsiánt  :)
Nagy Viktória Éva, Berzsián , Schneider Jankó
-
Később kevés szó esett róla és a műsorról is hamar elkerült, de engem megigézett különleges látványvilágával a békéscsabai Napsugár Bábszínház ÁRMÁNYOS PUNCHPANCH  c. előadása. A tervező Grosschmid Erik, a rendező Kovács Géza, és Michael Ende művéből bábszínpadra alkalmazta a fiatal dramaturg Gimesi Dóra, aki két év múlva már teleírja a bábszínpadokat, sikert sikerre halmoz, 2012 ben  írói díjat kap a Biennálén.
Kovács Géza és Gimesi Dóra
-
Egy a szakmai megbeszéléseken jól megbírált sikerdarab következett, egyébként kár, hogy ez a szórakoztató vonal az összehúzott szemöldökű ítészeknek köszönhetően kiveszett mára a paletttáról. Pedig felnőtt előadás sorozatot is indítottak belőle. Tasnádi István: A farkas és Piroska c. darabjában egy bírósági tárgyaláson vagyunk, ahol Piroska, a Nagymama és persze a Farkas szemszögéből is meghallgathatjuk a történteket. A Ciróka Bábszínház előadását Tengely Gábor rendezte, remekül használva a báb és élőszereplő váltogatásában lévő lehetőségeket. A következő években is sok, a báb és élő szereplőt cserélgető előadást láthatunk majd, és egyre inkább az a benyomása támad az embernek, hogy a bábra csak azért van szükség, mert a színház, ahol a darabot játsszák Bábszínház. Hogy hogyan kell ezt jól csinálni arra példa ez a darab, s majd a következő bábszínházi Találkozó legsikeresebb előadása a Repülési lecke kezdőknek /rendező: Tengely, Luis Sepúlveda regénye alapján író: Gimesi/
 És Tasnádi István több sikeres bábdarab írása után, zsűritagként tér vissza 2013-ban.
-
De 2008 még a Tintaló Társulás és Badacsonyi Angéla éve. A tavasszal megrendezett Kaposvári Biennálén Angéla legjobb előadói díjat kap a Tintaló keretében született Nem akarok többé boszorkány lenni c. stílust teremtő előadásával. Ezen a fesztiválon egyértelmű siker, a szintén Tintaló produkcióban készült, Zsiga föstő fest . Lázár Ervin szöveg, a legegyszerűbb eszközök, egy nagy mappa, egyszerű kis bábok, és a színész tehetsége. Remek!
Badacsonyi miközben, aki látja nem felejti, és nemcsak remek színész, hanem már rendező is, és íróként dijat kap 2012 – ben, mit sem törődve a sikerrel, megváltoztatja a nevét 2011- től Kolozsi Angélának hívják, s a kétkedőknek azt mondja, olyan kicsi ez a szakma, úgyis tudja mindenki kicsoda ő. És ezzel a „piár” minden szabályát megszegi. 
Badacsonyi/Kolozsi Angéla a Zsiga föstő fest c. előadásban

Visszatérve: Az én számomra ezzel a két előadással kezdődött a „rakosgatós” bábjátszás korszaka, ami 2013 – ra már Nánay István kritikus szenvedélyes kirohanását eredményezi, az egyre inkább elszaporodó „megúszós” előadások miatt. Persze pénzhiánnyal is indokolható ennek a leegyszerűsített bábjátszásnak az elharapózása. De tagadhatatlan, hogy kezd elszürkülni a műfaji paletta. /és persze tekintsünk el az ebben a műfajban azóta is született kiváló előadásoktól, amikor a téma és a színészek tehetsége indokolja /
A zsűri:
Boráros Szilárd, Bagossy László, Szász Anna, Balogh Géza, dr. Marek Waszkiel és Csató Kata /ezúttal is tolmácsként/
A Találkozó összefoglalójában még megnézhető milyen jelentős alkotások szerepeltek a műsoron.
-
MárkusZínház: A János vitéz, Pilári Gábor és Vajda Zsuzsa előadása szellemes, játékos persziflázs Petőfi műve alapján.
-
Vojtina Bábszínház: A fülemüleRumi László nagyszabású varázslata – igazi színház. Sajnos ebből a valódi történetmesélő színházi formából ma egyre kevesebbet látunk – anyagi okokra hivatkozva.
-
S ha már az „öregeknél” tartunk, Pályi János ez évben aratta sikereit a vásári bábjáték keményhenriki hagyományait megújító remek előadásával, az Biennálén előadói díjjal jutalmazott Órajátékkal. 2010 - ben megalakítja Pályi a kaposvári Bábszíntér játszóhelyet, így Somogy megye fővárosában is lett bábszínház!
-
Ami emlékezetes még: Gabi A Kolibri Színház már ekkor műfajt teremtő törekvéseivel tűnik ki. A Gabi olyan témához nyúl, amiről eddig bábszínpadon, Magyarországon nem beszéltek. Gyerekeknek a halálról beszél. Amikor a 2013 –as fesztiválon ünneplik majd a Csomótündért a válási témája miatt, nem szabad elfelejteni, hogy az új téma bevonása a bábszínházi repertoárba itt kezdődött.
-
Csillagbajusz – Mai költők verseiből, három fiatal színész előadásában, változó szerepű párna bábok közreműködésével nagyon hangulatos, verses, zenés műsort készített Bartal Kiss Rita munkatársaival az egri Harlekin Bábszínházban. Ebből a műfajból is lehetne még több.
2010. Beléptünk a 21. század második évtizedébe, s a gyerekeknek bábjátékokat kínálunk. Kell ez? És a bábosok azt mondják: igen! Kell a valódi 3D, a közösen megkapott élmény, kell az érték, miközben a tévéből dől a gagyi.

A második: 2010 jubileumi találkozó 2010 május 13 – 17.

A megnyitón az Igazgatónő – Kiszely Ágnes két példányban is megjelenik. Élőben és bábként. Szellemes paródiával indul a fesztivál. Vannak külföldi vendégek, s ha a májusi tél nem tette volna tönkre a terveket, sok sok szabadtéri előadás bemutatójára került volna sor.
Ez a fesztiválon annak ellenére, hogy az elmúlt 10 évről akart szólni, mégsem a múltidézés volt a legjellemzőbb, hanem a fiatalok meghatározó jelenléte.
2010-ben a találkozón az első bemutató  a kaposvári Biennálén tervezőjének, Mátravölgyi Ákosnak alkotói díjat hozott egyszemélyes mese, Az éneklő királyfi. Ciróka produkció.  Írta: Vörös István, tervező:  Mátravölgyi Ákos, rendező: Veres András. Az összes szerepet eljátszó, éneklő, gurgató, hegedülő bábos, színész Szabó Balázs /Balázs a rövid időre felfénylő televíziós gyerekműsorok készítésére létrejött új szerkesztőség Csodaszombat adásának műsorvezetője lesz 2011 -ben, de pár hónap után a sorozat kimúlik, sajnos, pedig a gyerekszínházak ismertségét megalapozhatta volna, lévén ez volt az a terület, ahol a gyerekkultúrát őrizték, értékeket hoztak létre, így lett volna mihez nyúlni a tévéseknek érdekes és értékes műsorszámokért. De ezekre valószínűleg mégsincs szükség/
Balázs egy boszorkánnyal.
Jelenleg, mint Szabó Balázs Bandájának frontembere lép fel, nagy sikerrel és a Nyughatatlan Micó c. jazz mesejáték mesélője

A következő reveláció a Kabóca Bábszínház: Kél egy-egy árnyék c. Arany János balladákra komponált előadása volt, Kuthy Ágnes rendezésében. A Kabóca Színház és igazgatójának bátorságát is jellemzi ez a formabontó előadás. Fosztó András a koreográfus. S itt először kezdünk el figyelni arra, ami egy fesztivál múlva szinte már szemet szúr, hogy milyen sokat számit egy előadásban a koreográfia.  Természetessé vált, hogy a báb nem kézre húzott kis figura, hanem a test, a mozgás, a tárgyak, s ezek bármilyen kombinációja.  Persze az előadás indulatokat keltett, idegeket borzolt, de közömbösen senki sem nézte.
-
Ahogy hideget és meleget egyaránt kapott a győri Vaskakas, szintén igazgatójának merészségét bizonyító előadása, a Varázsfuvola.  Színpadra alkalmazta: Kocsis Rozi, rendező: Bartal Kiss Rita, tervező: Horváth Mari
Itt érdemes említeni valamit, ami a legjobb gyerekszínházakra jellemző. Nem a színháztérben kezdődik az előadás. Van egy bevezető, beavató terem, az előadás hangulatához illeszkedő berendezéssel, egy ráhangoló játék, selyem fák, csilingelő madárhangok... ez a gyerekszínházasoknak természetes, csak a kintről szemlélődőnek tűnik fel.
-
A harmadik napon a nyakunkba zuhant az utóbbi évek egyik legsikeresebb előadása a Repülési Lecke kezdőknek, élő színészek és bábok harmonikus, hatásos, modern, furcsa egyvelege, egy jó csillagzat alatt született tehetségek által formált darab. Két remek színész Újvári Janka és Badacsonyi Angéla, Tengely Gábor teljes rendezői páncélzatban, Gimesi Dóra már senkiben nem hagy kétséget, jó író, jó dramaturg. S közben a közép nemzedék,  Bartal Kiss Rita, szépen, csendesen hozzáadja a maga látványvilágát, tehetségét a sikerhez.
Marek Waszkiel a találkozók állandó vendége, lengyel professzor, aki járja a világ bábfesztiváljait, hogy átlássa a műfaj alakulását, nagy híve az újdonságoknak és rendkívüli tisztelője a hagyományoknak, ha azok megszólítják a ma közönségét is, összefoglalójában két dolgot hangsúlyozott:
Az egyik, hogy ez az egyetlen fesztivál ahol valódi beszélgetések zajlanak, a részvevő művészek kíváncsiak egymás véleményére, még ha dühöngenek is, a barátság, a családias hangulat nem változik.
A másik, ami most már tagadhatatlan, a fiatal nemzedék megjelenése és uralkodása a magyar bábszínházak életében, sok kísérletező kedv, sok új forma és mondanivaló.
Fosztó András, Veres András, Mátravölgyi Ákos

Aztán egy fesztivál múlva. 2013-ban  már egy még újabb nemzedék megjelenéséről és sikeréről beszélnek a szakmai tanácskozásokon és a valódi hagyományőrző, klasszikus bábjáték megújulását és diadalmenetét látjuk.

Fiatal és hagyományőrző. Mindkettő jellemzi Fabók Mancsit, aki A halhatatlanság országával jelentkezett, hogy az itt kapott biztatást és díjat felhasználva megalkossa A székely menyecske meg az ördög c. vásári bábjátékát,  ami a 2013-as fesztivál kiemelkedő sikerét hozza. Ez a mosolygós, fiatal, miskolci színésznő mindent tud bábokról, vásári bábjátszásról, történetmesélésről.
A Stúdió K a 2008 -as találkozón nem szerepelt, valamilyen formai okból, azt hiszem azért, mert hivatalosan nem bábszínház, hanem színház, aki bábdarabokat játszik, de mivel kikerülhetetlen része a műfajnak, hát 2010 –re már „kiérdemelte”, hogy jelen legyen, annál is inkább, mert a Rettentő görög vitéz addigra letarolt minden díjat, minden fesztiválon. A Stúdió K nem tartozik valójában a bábszínházi családba, hiszen a többiek mind egy fészekből valók, valahol, valamikor egy műhelyben dolgoztak, a studiókások meg színészek, akik báboznak, igaz, Fodor Tamás megalkuvást nem tűrő irányításával példát mutatnak bábmozgatásból, ahogy Németh Ilona textilizületes bábjai is divatot teremtettek. Jó tudom most kinyíltak a kis karmok, de Fodor - Németh páros kikerülhetetlen, ha magyarországi bábszínházról beszélünk.
 Most a 2010 es fesztiválon egy polgárpukkasztó báb pornóval jelentek meg, Vakkacsa tojások címmel, persze felnőtteknek! Szigorúan. Sajnos az élvezethez kellett a világirodalom alapos ismerete valamint nagyon nagyfokú humorérzék.  S mivel ilyennel a magyarországi értelmiségnek is csak kisebb része rendelkezik, a darab rövid életet élt meg. Itt is orrhúzogatás kísérte.
Ha már a Stúdió K nagyszerű bábosokká formált színészeiről ejtettünk szót, volt itt egy megrázó monodráma Csató Kata  rendezte, Veres András írta  és Csákányi Eszter játszotta a tündérkeresztanyát megidéző asszony szerepét.  KERESZTANYA.  Csató Katának sikerült a nagyszerű színésznőből bábost formálni. Mindketten elmondták, hogy megszenvedték a próbaidőszakot, de megérte. Csákányi Eszter elmondta, hogy szerinte minden színésznek részt kellene venni bábos kurzuson, annyira sokat tanulhatnak ennek a sokszínű, sokirányú figyelmet kívánó műfajtól.
A kritikusok céhe ebben az évben a legjobb gyerekelőadás díját adja ennek a darabnak és Csató Kata  létrehozza az ESZMÉT ahol kiváló kamara előadások születnek.

Harmadik: 2013. 11. Találkozó.

2013 fesztiválja nemrég zárult, az ott történtek még túl frissek, de az azonnali benyomások olvashatók a blogon
Bizonyára sok mindenről azt gondolhatják többen, hogy nem is úgy volt, vagy fájóan hiányozhatnak említésre méltó és fontos előadások, vagy irányzatok, amiket én nem vettem észre, kérem, hogy hozzászólásokkal tegyétek teljessé a képet.


takacsvera
2013. június 22.