Csató Kata

 NAPSUGÁR BÁBSZÍNHÁZ BÉKÉSCSABA

A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba

Bemutató: 2015. december 5.

A rendező: CSATÓ KATA

Hagyományos, mégis modern mese a szombati premieren

A színház monumentális díszleteihez képest a bábszínházé mindig kicsinek tűnik. Ám a Királylány, aki nem mehetett el a bálba című bábelőadásban, amelynek szombaton lesz a bemutatója, minden még apróbb. Ehhez képest mindenre még inkább figyelni kell, hiszen az árnyjáték nem enged meg felesleges mozdulatot vagy kilógó díszletet.

Csató Kata rendezővel meglepően könnyű volt időpontot egyeztetni, holott tart a főpróbahét. Tapasztalat, hogy ilyenkor mindenki kicsit feszültebb, ami nem csoda: mostanában buknak ki az apró hibák, a pár centiméteres eltérések a díszletben, előfordulhat, hogy mégis másmilyen bábok kellenek, mint amelyek elkészültek és az egész csapatnak úgy tűnhet, hogy nem lesznek készen a bemutatóig. De mindig készen lesznek. S Csató Kata – látszólag – nyugodt, kiegyensúlyozott. Nem aggódik, de határozottan kér a kollégáktól.

– Milyennek látja ezt a darabot?
– Csodálatosnak. Kincs a rendezőnek egy ilyen mű, amelynek vannak hagyományos mesegyökerei, mint ebben az esetben a Hamupipőke, mégis kortárs és meleg módon szólítja meg a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A szülők kedvet kapnak újra és újra elolvasni a mesét, a csemetéknek pedig élmény újra meghallgatni, és beleélni magukat a királykisasszony sorsába, aki nem mehetett el a bálba.

 

– Ön választotta a történetet vagy a színház erre kérte fel?
– Én döntöttem mellette. Az is érdekes kihívás, amikor a rendezőre konkrét művet osztanak, de az is, amikor szabad kezet kapunk. Ilyenkor a társulat vezetője kifejti, hogy milyen típusú színészek, illetve műhely áll rendelkezésemre és ennek megfelelően döntök.
– Milyen Békéscsabán dolgozni, hiszen Ön már visszatérő vendég, a Drámaíró Fesztiválon is részt vett.
– Nagyon jó. Hozzá kell tennem, a Drámaíró Fesztivál egészen különböző munkafolyamat volt a mostanitól. Három nap alatt összerakni egy darabot teljesen más, mint most, amikor egy évem volt rá, hogy előkészítsem az előadást, egy hónapom arra, hogy próbáljam és a műhely a kezem alá dolgozik. Jó úgy bejönni a bábszínházba, hogy azt érzem, mindenki igyekszik megtalálni a szerepét a mesében. S azt is jó látni, hogy amikor bekukucskálnak az emberek a próbára, mégis ott ragadnak vagy amikor a színésznek nincs szerepe és leül és csillogó szemmel figyeli, mi történik a színpadon.
– Amikor benéztem a próbaterembe, láttam, hogy egy felnőtt bicikli is van a színpadon. Van szerepe a kerékpárnak?

 

– Persze! A királykisasszony azzal megy a postára és még haza is biciklizik.
– Az árnyjáték mennyire adta fel a leckét?
– Életemben először használom az árnyjátékot teljes előadást betöltő technikaként, mert eddig csak effektként dolgoztam vele. Szeretem megtalálni azokat a kihívásokat, amik nekem magasra teszik a lécet, szeretem az új feladatokat. Ez nagyon szép mese lesz, amit szerintem mindenkinek érdemes megnézni.