Magyarországi
Bábszínházak XI. Találkozója
A báb és az ember:
A Budapest Bábszínház
PETTSON
ÉS FINDUSZ c. előadásában vannak
emberek ember szerepben, emberek báb szerepben, vannak bábok és van a Macska, egy báb, akit egy ember
mozgat. A macskamozgató Ellinger Edina már
akkor a térben van, amikor még ott sincs a macska, aztán a borsó konzervből
kibújik a cica, és Edina továbbra is a díszlet része, nagyon érdekes a
jelenléte. Karcos kamaszos a hangja, bájosan flegma a modora. Nagyon jó figura
Findusz, a macska. Ahogy a hangoskodó, hisztériázó, tojásvédő tyúk banda is
remek, egy sokajtós, sokfiókos szekrényben laknak, érdekes a megoldás, mert
soha nem látjuk, ki mozgatja őket, valódi bábok, pufók tollpárnák, mulatságosak.
A bábok mellett van két ember játszotta figura, akik olyanok, mint a báb,
hiszen nem is emberek, hanem muklák. A mukla a lakásban rakoncátlankodó,
láthatatlan, manószerű lény./Bercsényi
Péter és Mórocz Adrienn/ Nagyon finom megoldással pasztell textilekkel
kicsit áttetszővé formálta őket Lisztopád
Krisztina tervező/ Ezek a muklák, aztán a történet egy pontján bábbá változnak...
ki tudja miért? Talán, hogy a macskával egyméretűvé váljanak, bizonyára van rá
sokféle magyarázat, mégis teljesen felesleges újabb áttétel. A bábok, báb-emberek
mellett vannak emberek, akik embereket játszanak. Ács Norbertnek is járna színészi különdíj a mogorva ezermester
megformálásáért. Visszafogott, árnyalt, jelenléte van. Hasonlóan hétköznapi
eszközökkel hétköznapi embert játszik Gustavsson alakítója /Teszárek Csaba/. Ugyanakkor Pallai Mara a fiatal, csinos Andersson néni
szerepében bábosan karikírozott figura. Talán ez az egyetlen tévedés az
előadásban, mert különben ez a hármas az ember ember, a macska, a vörös hajú
mozgatójával összeforrva, és a két mukla tökéletes egységet alkot. Bereczki Csilla vizsgarendezése ez a
darab. Hajrá ifjak!
Ellinger Edina és Ács Norbert
A másik előadás, ahol a bábok és az élők tökéletes
harmóniában voltak az Ciróka Bábszínház A
CSOMÓTÜNDÉR c. darabja. Pont ott szerepeltek élők, ahol kellett és akkor
jelentek meg nagyon szépen komponált lebegésben a bábok, ahol kellett. Vagyis a
tündér tevékenységét illusztrálták a fehér próbababaszerű, de légies bábok, a
tettek következtében kialakult helyzetet eljátszották az élők. Kuthy Ágnes rendező kiválóan mozgatta
kiváló színészeit. A hangos, lelkes
sikert arató Apró Ernő / övé lenne a
legjobb férfi színész díja!/ és méltó partnerei a nem egymásnak teremtett, de
együttélésre ítélt, állandóan veszekedő házaspár /Krucsó Rita és Fülöp József/, és a helyzetet megszenvedő gyerek, a
jövő csomótündére /Ivanics Tamás e.h./
Nagyon megkapó képeket látunk. És apró, szellemes ötletek soha nem engedik
lankadni a figyelmet, ahogy Apró Ernő tündérport szór saját fejére, a két
tündér hátán váratlanul láthatóvá váló szárnyak a pulcsira aplikálva, vagy az
excaliburként kihúzhatatlan OLLÓ már az előadás előtt a folyosón... Sok szó
esett a válásról, hiszen ezt hozza fel ez a történet, királyok és királylányok
szintjén mesélve a gyerekélet súlyos gondjáról, de többről is szól ez a
mese. A bábok libegnek, fehér lufikon
lógnak, koreográfiájuk van, az élet esendőségéről mesélnek szavak nélkül. Hogy
a sorsunkat irányítják, hogy „hinni kell a mozgatóban”... Kíváló csapat
dolgozott. Látvány: Mátravölgyi Ákos,
koreográfia Fosztó András. És,
akinek az egész köszönhető, a mese írója: Gimesi
Dóra
Sokat vitatkoztak a Csomótündéren a szakmai
megbeszélésen. Nálam díjat érdemel nemcsak
tartalma, formája miatt is.
Nézők
A Találkozón ezúttal nem voltak gyerekek a nézők között. Igaz,
így se fértünk be, ami öröm, hogy a szakma ilyen elkötelezett. Ők máskor nem
jutnak hozzá az országszerte játszott előadásokhoz. Az egyetem első és ötödéves
bábos szakos hallgatói is itt voltak. Ez
mind nagyon jó, de így aztán néhány előadás egészen máshogy hatott a felnőtt
szakközönség előtt, mint ahogy a gyerekek fogadják. A gyerekek, akiknek készül.
A kicsik, akik két évente máshogy reagálnak, és ami jó a kétévesnek, az 5 éves
már unja, amit még nem ért a 4 éves, a hat évesnek örömet okoz. Nem könnyű
szakma ez, és itt mindig figyelni kell a nézőre.
Megfelelő korú nézők hiányában didaktikusnak és
unalmasnak tűntek olyan előadások is a bírálók szemében, amik kiválóan
teljesítik a saját feladatukat.
Persze igazán jó, ha szülő és gyerek egyaránt szórakozik,
de van, amikor csak a kicsihez kell szólni
Kétféle példát hoznék: az egyik a Figurina Mackóalsója, a
másik a Gomboló a Kabócától.
Mindkét előadás sikeres, mégis a szakmától nagyon sok
hideget kapott, ellenszenvvel kezelték őket.
A Figurina igazán kreativitásáról, merész kísérletező
kedvéről ismert, mindig színvonalas. Siklósi
Gábor az egyik nagymester ebben a szakmában. Ez a MACKÓALSÓ
nem volt nagyon kreatív, kedves meséket mondott, kedves kukázó mackókról,
kedves plüss macik játszották a szerepüket. A poénok egyszerűek, a történetek
átláthatók voltak, bevált bábos eszközöket használtak. A nézők ezt igénylik.
Erre jönnek be vasárnap délelőtt és élni kell. A kritikusok mondták, hogy
retro, mondták, hogy maradi, olyan, ami a hatvanas években is elment volna. Bár
akkor hulladékújrahasznosításról még szó nem volt. Most meg divattéma. Minden
bizonnyal valamilyen pályázaton pénzt is nyertek, és a kötelező feladatot
megoldották, a nézőknek tetsző módon. Passz.
A Kabóca GOMBOLÓja
egészen más eset. Ők szívesen dolgoznak Karel Van Ransbeeck belga rendezővel, aki már egy
csecsemőszínházi előadást csinált náluk, most 2-3 éveseknek készítette el a
Gombolót. Ötletes, különös, mégis az óvodás szinthez tökéletes illeszkedő,
tanító, mesélő játék, gombokkal és piros körömcipőkkel, és harmonikára
hajtogatott papírokkal egy varrodában, három szépséges varrólánnyal./ Baranyai Anita Lovászi Edina Mákszem Lenke/ Nem szokványos helyszín, érdekes eszközök,
okos tudásátadás, pontosan kiszámított ritmus, szép látvány, óvodás kislányok
számára tökéletes. Kevesen értettek velem egyet, talán mert nem gondolkodtak
óvodás kislány fejjel. Nekem díjazott előadás. Lehet, hogy kellett volna nő a
zsűribe?
Következik a 3. Rész
benne: Boldog képek
takacsvera
Képek: takacsvera