2021. szeptember 27., hétfő

„Számomra a legfontosabb az önazonosság” Interjú Szőts Orsi színésznővel.

 

A Budaörsi Latinovits Színházban 2021. október 2-án mutatják be az Emil és a detektívek című családi musicalt, 22-én pedig A kis herceget. Október 6-tól újra játsszák a Kozmosz-szöszt.
Mindegyikben játszik Szőts Orsi.
- Évek óta ismerhetjük a nevedet, országszerte játszottál és terveztél gyerek és ifjúsági előadásokat,
milyen előzmények után kerültél Budaörsre az elmúlt, csonka évad elején?

- Egri vagyok, és mindig is színházőrült voltam. Jártam a legendás Venczel Valentin és Ivády Erika féle színjátszókörbe, kicsit túlkorosként ugyan, miközben a képzős gimnázium tanulója voltam. Utána elkezdtem az egri főiskolát magyar szakon, és közben Ivanics Tamás gyerekkori jó barátom ajánlására jelentkeztem a Harlekin Bábszínház Bábstúdiójába is, először tervezőként. Remek időszak volt, bejárhattam a Lovassy házaspár műhelyébe, sok mindent szívtam magamba a bábos létből. Amikor elvégeztem a Bábstúdiót, Lengyel Pál, az akkori igazgató, aki az egyik legfontosabb tanárom is volt, marasztalt a Harlekinnél, de én izgalmasabbnak találtam a városon kívül is körülnézni. Bartal Kiss Rita, akit amúgy szintén mesteremnek tartok azóta is, elhívott Békéscsabára, a Napsugár Bábszínházba, itt az első szerep után le is szerződtettek, és figyelemreméltó munkákban vehettem részt éveken át.



- Addigra kialakult az is, hogy milyen színházat szeretsz?

- Fú, én mindenevő vagyok. Láttam már olyan operettet is, amire négyszer ültem be, Anger Zsolt rendezte Egerben a 3:1 a szerelem javára címűt, lenyűgözött. Meggyőződésem, hogy bármilyen műfajból nagyon jó dolgokat lehet kihozni, hogyha megtalálják a darab színházi igazságát. Békéscsabán is végülis sok mindent csináltunk, ifjúsági előadásokat is, összesen tíz évet töltöttem ott. Közben az első kikacsintásom éppen Budaörsre volt a Gombocska című produkcióval, aztán itt egyik hozta a másikat, közben Pesten alternatív társulatokkal is dolgoztam és a Színművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakát is elvégeztem, mígnem Berzsenyi Bellaagh Ádám igazgató felkért, szerződjek a Budaörsi Latinovits Színházhoz, legyek a gyerek és ifjúsági produkciók „anyukája”, és közben más előadásokban is kapok feladatokat.

- Mit ígért, mire számítasz, milyen színháznak leszel itt a tagja?
- Borzasztó boldog vagyok, mert azt látom, hogy itt évek óta rendkívül őszinte törekvés irányul arra, hogy minőségi ifjúsági és gyerek produkciók szülessenek. Sok nagyszínházban azt látom, hogy
természetesen rámennek a főprofilra, a felnőtteknek szóló előadásokra, de mivel a gyerekekre is kellgondolni, nagy nehezen behúzzák a büféből a színészeket és valami történik. Igen rossz tapasztalataim vannak. Itt most az is nagyon tetszik, hogy Budaörsön a különböző gyerek és ifjúságikorosztályokat külön-külön is komolyan veszi a színház, minőségi előadások készülnek az ovisoktól az egyetemistákig mindenkinek.

- Az első feladatod az elmúlt évadban Michelle volt a Születésnapban, Pelsőczy Réka rendezésében ez egy kifejezetten felnőtteknek szóló előadás. Ebben egy másik énedet adod?
- Dehogy, ugyanannyi és ugyanolyan energiát fektetek be egy gyerekszínházi előadás szerepébe is.
Úgy gondolom, hogy itt Michelle-nek ugyanúgy megvan a tragédiája, mint Földesné Gizinek a
Kozmosz-szöszben, csak természetesen másként kell tálalni, de intenzitásában semmiféleképpen sem lehet gyengébb az utóbbi. Nem mondom, hogy nem szokatlan most így hirtelen minden. A
bábszínházakban sokkal intimebbek az alkotás közegei is. Itt, amikor beültem az olvasópróbára, meghökkentem, anyám, mi ez az iszonyú sok ember, egy teljes bábszínháznyi tömeg a pedellustól a díszítőig mindenki... De aztán visszajöttek a régi emlékek is, mert amúgy tulajdonképpen nagyszínházban kezdtem, Egerben a Szegvári Menyhért rendezte Olivérben is játszottam
gimnazistaként.
- Tervezőként is és színészként is dolgozol, milyen számodra az ideális rendező?
- Nincs ilyen, többféle habitusú rendezővel találtam már meg jól a hangot. A szívósan a minőségre
törekvés, az az ami érdekel, és ebben többféle utat láttam már. Kolozsi Angéla például elképesztően
jó és rendezett gondolatmenettel és alapkoncepcióval jön mindig, és közben nagyon szépen engedi,
hogy a színész belerakja a maga dolgait, gondolatait. Angélával tulajdonképpen már barátok vagyunk, leülünk előtte, ismerkedünk a szöveggel, bele kerülnek saját ötletek, koncepcionális kérdések is bátran felmerülhetnek. Vagy van például Csató Kata, ő sokkal határozottabban képviseli a saját egészen részletes instrukcióit, és én ezzel is ugyan annyira tudok azonosulni, talán a legdurvább, legmélyebb beszélgetős, szőrözős szerepelemzésem vele volt.

- Mik lesznek a konkrét feladataid a közeljövőben?
- A Pinokkióban, Lukáts Andor rendezésében átveszem a Kékhajú Tündér szerepét, ami egy nagy buli lesz. Közben hamarosan játszhatjuk végre a Kolozsi Angéla rendezését, a Kozmosz-szöszt is, amelynek tavaly a premierje napján kellett bezárni a színházakat, majd Angélával lesz még egy bemutatónk kamaszoknak, tavasszal. De a két októberi nagy durranás: az Emil és a detektívekben (rendező Szemán Béla) egy nagyobb - tripla! - szerepem lesz, Varsányi Péter rendezésében pedig a Kis hercegben játszom, aminek nem csak az a különlegessége, hogy kiélhetem animálási, bábmozgatási szeretetemet, hanem hogy együtt játszhatok végre Ivanics Tamással, akivel tizenhárom éve a bábstúdió elvégzésekor álltam utoljára közös színpadon. Szóval, ha mindez megvalósul, remek évadnak nézünk elébe, és remélem sikerül megmutatnom magam abban, ami nekem a legfontosabb: az önazonosság. Hogy a gyerekek számára készülő alkotás is komolyan vett és fajsúlyos legyen minden tekintetben, látvány, szöveg, játék, stb… És elengedhetetlen mindeközben a humor is, ami a legnehezebb helyzetekben is segít. Szóval nagy felelősség gyerekeknek játszani, de nagyon megéri minőséget mutatni nekik: ha kiskorukban megismerik és megszeretik a jó színházat, akkor egyrészt később is be fognak menni, másrészt könnyebben fogják érezni a különbséget a felszínes és az igazi között – a színházon kívül is.


Forrás: Budaörsi Latinovits Színház, Bognár Éva.

A képek a Kozmosz-szösz előadásból vannak. Fotós: Borovi Dániel.

a Kozmosz-szösz oldala: https://latinovitsszinhaz.eu/eloadas/kozmosz-szosz/


 

2021. január 26., kedd

In memoriam Bródy Vera

   

2021. január 5. -én meghalt Bródy Vera. (Budapest 1924 - Párizs 2021)  Báb, jelmez, díszlettervező, színész. A fából faragott királyfi világjárta bábszínházi előadásától a Szentivánéji álom tervein át Misi mókus kalandjaiig szinte felsorolhatatlanul bő a repertoárja. A magyar bábművészet kiemelkedő alkotója. Legtöbben persze Mazsoláról ismerik, a kis zöld malac nemzedékek kedves kisgyerekkori emléke.


http://gyerektvtort.blogspot.com/2015/09/mazsola.html
http://gyerektvtort.blogspot.com/2015/09/gomboc-tunder.html

Amikor 1970 -ben a televízióhoz kerültem a gyerek műsorokat készítők között még frissen élt a legendás bábos emléke, mindenki sajnálta, hogy külföldre költözött. (1968) A kezdő tévés csapat, a nagy bábos nemzedék Kende Márta, Bálint Ágnes, Kremsier Edit, Szabó Attila, Kovács Kati  tartották vele a kapcsolatot, sőt egy egy feladatra meg is invitálták. Azóta már Ők sincsenek velünk. Szerencsére azért az utóbbi évtizedben sikerült olyan portréfilmeket készíteni, amik megőrzik az emlékét. Érdemes meghallgatni őket. Egy nagy egyéniség, egy remek ember és kiváló művész szavai szólnak, idézik fel a korai televíziós évek eseményeit, hangulatát, alkotóit.

 Beszélgetések az életpályáról
Készítette: Kremsier Edit és Takács Vera
2009

Kremsier Edit az MTV legendás szerkesztője, már 1960-ban a televízióban dolgozott. Bródy Verával a fantasztikus bábossal, a korai televíziós gyerekműsorok sztárjával rendszeres munkakapcsolatban és barátságban voltak. 2009-ben felhívott, hogy a már évek óta Franciaországban élő Bródy Vera éppen 85 éves és itt van Magyarországon, mi lenne, ha beszélgetnénk vele kamera előtt. Próbáltuk, de a hivatalos televíziót nem tudtuk rábeszélni, hogy ugorjon és készítse el ezt a riportot. Így maradt a saját kis kamerám. A lehetőséget nem szabad kihagyni beszélgetni kell, tudni mit gondol a saját szerepléséről, a bábjátszásról, mivel tölti napjait párizsi otthonában. Így lett ez a videó, amit 2009 -ben készítettünk és került fel a you tube csatornámra.


 
A bábok világa. Fejezetek egy jó boszorkány életéből
Készítette: Rozgonyi Gábor és Kende Júlia
2007-2017
 
A munka egyszerű magánkezdeményezéssel kezdődött, külső hivatalos megrendelés és pénz nélkül. Egy családi film. Rozgonyi Gábor, hangmérnök  kezdett el azon gondolkodni, hogy kellene Veráról  készíteni egy filmet, nem életrajzi filmre gondolt, hanem a munkáit bemutató összeállításra. Feleségével Kende Júlia vágóval nekiláttak. Lányuk Rozgonyi Zsófi Bródy Verával közösen elkészítette a forgatókönyvet.  2010 -ben kezdték el a riport forgatását. A forgatásban és az utómunkában részt vett Rozgonyi Balázs is. Támogatót ekkor még nem sikerült találniuk, de a Bábszínház művészei örömmel álltak rendelkezésre, beszéltek  emlékeikről, sőt a régi bábokat is kihozták a raktárból. Végül némi támogatói pénz is került és a Médiatanács támogatásával a Magyar Média Mecenatúra Program keretében képernyőre került 2017-ben.
 
2010-ben Bródy Vera megkapta a Lovagkereszt Érdemrendet a magyar színházművészet nemzetközi megismertetése érdekében végzett művészi munkásságáért. Az elismerést a párizsi Magyar Intézetben vehette át. A tudósítást készítették: Rozgonyi Zsófia, Rozgonyi Gábor, Kende Júlia.
 


Záróra
Veiszer Alinda beszélget a 90 éves művésszel  a hivatalos Tv hivatalos stúdiójában
 2014
 
 

 
+
és a
Bródy Vera halálakor készített egy videómontázst, a náluk őrzött tervrajzokból.
 2021.



Képek a korai időkből

hogy fiatalon is lássuk a nagyszerű művészt





Ajánlat: http://gyerektvtort.blogspot.com/