NAPSUGÁR BÁBSZÍNHÁZ BÉKÉSCSABA
Bemutató: 2015. december 5.
A rendező: CSATÓ KATA
Hagyományos, mégis modern mese a szombati premieren
A színház
monumentális díszleteihez képest a bábszínházé mindig kicsinek tűnik. Ám
a Királylány, aki nem mehetett el a bálba című bábelőadásban, amelynek
szombaton lesz a bemutatója, minden még apróbb. Ehhez képest mindenre
még inkább figyelni kell, hiszen az árnyjáték nem enged meg felesleges
mozdulatot vagy kilógó díszletet.
Csató Kata rendezővel meglepően
könnyű volt időpontot egyeztetni, holott tart a főpróbahét.
Tapasztalat, hogy ilyenkor mindenki kicsit feszültebb, ami nem csoda:
mostanában buknak ki az apró hibák, a pár centiméteres eltérések a
díszletben, előfordulhat, hogy mégis másmilyen bábok kellenek, mint
amelyek elkészültek és az egész csapatnak úgy tűnhet, hogy nem lesznek
készen a bemutatóig. De mindig készen lesznek. S Csató Kata – látszólag –
nyugodt, kiegyensúlyozott. Nem aggódik, de határozottan kér a
kollégáktól.
– Milyennek látja ezt a darabot?
– Csodálatosnak.
Kincs a rendezőnek egy ilyen mű, amelynek vannak hagyományos
mesegyökerei, mint ebben az esetben a Hamupipőke, mégis kortárs és meleg
módon szólítja meg a gyerekeket és felnőtteket egyaránt. A szülők
kedvet kapnak újra és újra elolvasni a mesét, a csemetéknek pedig élmény
újra meghallgatni, és beleélni magukat a királykisasszony sorsába, aki
nem mehetett el a bálba.
– Ön választotta a történetet vagy a színház erre kérte fel?
– Én döntöttem mellette. Az is érdekes kihívás, amikor a rendezőre
konkrét művet osztanak, de az is, amikor szabad kezet kapunk. Ilyenkor a
társulat vezetője kifejti, hogy milyen típusú színészek, illetve műhely
áll rendelkezésemre és ennek megfelelően döntök.
– Milyen Békéscsabán dolgozni, hiszen Ön már visszatérő vendég, a Drámaíró Fesztiválon is részt vett.
– Nagyon jó. Hozzá kell tennem, a Drámaíró Fesztivál egészen különböző
munkafolyamat volt a mostanitól. Három nap alatt összerakni egy darabot
teljesen más, mint most, amikor egy évem volt rá, hogy előkészítsem az
előadást, egy hónapom arra, hogy próbáljam és a műhely a kezem alá
dolgozik. Jó úgy bejönni a bábszínházba, hogy azt érzem, mindenki
igyekszik megtalálni a szerepét a mesében. S azt is jó látni, hogy
amikor bekukucskálnak az emberek a próbára, mégis ott ragadnak vagy
amikor a színésznek nincs szerepe és leül és csillogó szemmel figyeli,
mi történik a színpadon.
– Amikor benéztem a próbaterembe, láttam, hogy egy felnőtt bicikli is van a színpadon. Van szerepe a kerékpárnak?
– Persze! A királykisasszony azzal megy a postára és még haza is biciklizik.
– Az árnyjáték mennyire adta fel a leckét?
– Életemben először használom az árnyjátékot teljes előadást betöltő
technikaként, mert eddig csak effektként dolgoztam vele. Szeretem
megtalálni azokat a kihívásokat, amik nekem magasra teszik a lécet,
szeretem az új feladatokat. Ez nagyon szép mese lesz, amit szerintem
mindenkinek érdemes megnézni.
