Mindegyikben játszik Szőts Orsi.
milyen előzmények után kerültél Budaörsre az elmúlt, csonka évad elején?
- Egri vagyok, és mindig is színházőrült voltam. Jártam a legendás Venczel Valentin és Ivády Erika féle színjátszókörbe, kicsit túlkorosként ugyan, miközben a képzős gimnázium tanulója voltam. Utána elkezdtem az egri főiskolát magyar szakon, és közben Ivanics Tamás gyerekkori jó barátom ajánlására jelentkeztem a Harlekin Bábszínház Bábstúdiójába is, először tervezőként. Remek időszak volt, bejárhattam a Lovassy házaspár műhelyébe, sok mindent szívtam magamba a bábos létből. Amikor elvégeztem a Bábstúdiót, Lengyel Pál, az akkori igazgató, aki az egyik legfontosabb tanárom is volt, marasztalt a Harlekinnél, de én izgalmasabbnak találtam a városon kívül is körülnézni. Bartal Kiss Rita, akit amúgy szintén mesteremnek tartok azóta is, elhívott Békéscsabára, a Napsugár Bábszínházba, itt az első szerep után le is szerződtettek, és figyelemreméltó munkákban vehettem részt éveken át.
- Addigra kialakult az is, hogy milyen színházat szeretsz?
- Fú, én mindenevő vagyok. Láttam már olyan operettet is, amire négyszer ültem be, Anger Zsolt rendezte Egerben a 3:1 a szerelem javára címűt, lenyűgözött. Meggyőződésem, hogy bármilyen műfajból nagyon jó dolgokat lehet kihozni, hogyha megtalálják a darab színházi igazságát. Békéscsabán is végülis sok mindent csináltunk, ifjúsági előadásokat is, összesen tíz évet töltöttem ott. Közben az első kikacsintásom éppen Budaörsre volt a Gombocska című produkcióval, aztán itt egyik hozta a másikat, közben Pesten alternatív társulatokkal is dolgoztam és a Színművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakát is elvégeztem, mígnem Berzsenyi Bellaagh Ádám igazgató felkért, szerződjek a Budaörsi Latinovits Színházhoz, legyek a gyerek és ifjúsági produkciók „anyukája”, és közben más előadásokban is kapok feladatokat.
- Borzasztó boldog vagyok, mert azt látom, hogy itt évek óta rendkívül őszinte törekvés irányul arra, hogy minőségi ifjúsági és gyerek produkciók szülessenek. Sok nagyszínházban azt látom, hogy
természetesen rámennek a főprofilra, a felnőtteknek szóló előadásokra, de mivel a gyerekekre is kellgondolni, nagy nehezen behúzzák a büféből a színészeket és valami történik. Igen rossz tapasztalataim vannak. Itt most az is nagyon tetszik, hogy Budaörsön a különböző gyerek és ifjúságikorosztályokat külön-külön is komolyan veszi a színház, minőségi előadások készülnek az ovisoktól az egyetemistákig mindenkinek.
- Az első feladatod az elmúlt évadban Michelle volt a Születésnapban, Pelsőczy Réka rendezésében ez egy kifejezetten felnőtteknek szóló előadás. Ebben egy másik énedet adod?
- Dehogy, ugyanannyi és ugyanolyan energiát fektetek be egy gyerekszínházi előadás szerepébe is.
Úgy gondolom, hogy itt Michelle-nek ugyanúgy megvan a tragédiája, mint Földesné Gizinek a
Kozmosz-szöszben, csak természetesen másként kell tálalni, de intenzitásában semmiféleképpen sem lehet gyengébb az utóbbi. Nem mondom, hogy nem szokatlan most így hirtelen minden. A
bábszínházakban sokkal intimebbek az alkotás közegei is. Itt, amikor beültem az olvasópróbára, meghökkentem, anyám, mi ez az iszonyú sok ember, egy teljes bábszínháznyi tömeg a pedellustól a díszítőig mindenki... De aztán visszajöttek a régi emlékek is, mert amúgy tulajdonképpen nagyszínházban kezdtem, Egerben a Szegvári Menyhért rendezte Olivérben is játszottam
gimnazistaként.
- Tervezőként is és színészként is dolgozol, milyen számodra az ideális rendező?
- Nincs ilyen, többféle habitusú rendezővel találtam már meg jól a hangot. A szívósan a minőségre
törekvés, az az ami érdekel, és ebben többféle utat láttam már. Kolozsi Angéla például elképesztően
jó és rendezett gondolatmenettel és alapkoncepcióval jön mindig, és közben nagyon szépen engedi,
hogy a színész belerakja a maga dolgait, gondolatait. Angélával tulajdonképpen már barátok vagyunk, leülünk előtte, ismerkedünk a szöveggel, bele kerülnek saját ötletek, koncepcionális kérdések is bátran felmerülhetnek. Vagy van például Csató Kata, ő sokkal határozottabban képviseli a saját egészen részletes instrukcióit, és én ezzel is ugyan annyira tudok azonosulni, talán a legdurvább, legmélyebb beszélgetős, szőrözős szerepelemzésem vele volt.
- Mik lesznek a konkrét feladataid a közeljövőben?
- A Pinokkióban, Lukáts Andor rendezésében átveszem a Kékhajú Tündér szerepét, ami egy nagy buli lesz. Közben hamarosan játszhatjuk végre a Kolozsi Angéla rendezését, a Kozmosz-szöszt is, amelynek tavaly a premierje napján kellett bezárni a színházakat, majd Angélával lesz még egy bemutatónk kamaszoknak, tavasszal. De a két októberi nagy durranás: az Emil és a detektívekben (rendező Szemán Béla) egy nagyobb - tripla! - szerepem lesz, Varsányi Péter rendezésében pedig a Kis hercegben játszom, aminek nem csak az a különlegessége, hogy kiélhetem animálási, bábmozgatási szeretetemet, hanem hogy együtt játszhatok végre Ivanics Tamással, akivel tizenhárom éve a bábstúdió elvégzésekor álltam utoljára közös színpadon. Szóval, ha mindez megvalósul, remek évadnak nézünk elébe, és remélem sikerül megmutatnom magam abban, ami nekem a legfontosabb: az önazonosság. Hogy a gyerekek számára készülő alkotás is komolyan vett és fajsúlyos legyen minden tekintetben, látvány, szöveg, játék, stb… És elengedhetetlen mindeközben a humor is, ami a legnehezebb helyzetekben is segít. Szóval nagy felelősség gyerekeknek játszani, de nagyon megéri minőséget mutatni nekik: ha kiskorukban megismerik és megszeretik a jó színházat, akkor egyrészt később is be fognak menni, másrészt könnyebben fogják érezni a különbséget a felszínes és az igazi között – a színházon kívül is.
- Nincs ilyen, többféle habitusú rendezővel találtam már meg jól a hangot. A szívósan a minőségre
törekvés, az az ami érdekel, és ebben többféle utat láttam már. Kolozsi Angéla például elképesztően
jó és rendezett gondolatmenettel és alapkoncepcióval jön mindig, és közben nagyon szépen engedi,
hogy a színész belerakja a maga dolgait, gondolatait. Angélával tulajdonképpen már barátok vagyunk, leülünk előtte, ismerkedünk a szöveggel, bele kerülnek saját ötletek, koncepcionális kérdések is bátran felmerülhetnek. Vagy van például Csató Kata, ő sokkal határozottabban képviseli a saját egészen részletes instrukcióit, és én ezzel is ugyan annyira tudok azonosulni, talán a legdurvább, legmélyebb beszélgetős, szőrözős szerepelemzésem vele volt.
- Mik lesznek a konkrét feladataid a közeljövőben?
- A Pinokkióban, Lukáts Andor rendezésében átveszem a Kékhajú Tündér szerepét, ami egy nagy buli lesz. Közben hamarosan játszhatjuk végre a Kolozsi Angéla rendezését, a Kozmosz-szöszt is, amelynek tavaly a premierje napján kellett bezárni a színházakat, majd Angélával lesz még egy bemutatónk kamaszoknak, tavasszal. De a két októberi nagy durranás: az Emil és a detektívekben (rendező Szemán Béla) egy nagyobb - tripla! - szerepem lesz, Varsányi Péter rendezésében pedig a Kis hercegben játszom, aminek nem csak az a különlegessége, hogy kiélhetem animálási, bábmozgatási szeretetemet, hanem hogy együtt játszhatok végre Ivanics Tamással, akivel tizenhárom éve a bábstúdió elvégzésekor álltam utoljára közös színpadon. Szóval, ha mindez megvalósul, remek évadnak nézünk elébe, és remélem sikerül megmutatnom magam abban, ami nekem a legfontosabb: az önazonosság. Hogy a gyerekek számára készülő alkotás is komolyan vett és fajsúlyos legyen minden tekintetben, látvány, szöveg, játék, stb… És elengedhetetlen mindeközben a humor is, ami a legnehezebb helyzetekben is segít. Szóval nagy felelősség gyerekeknek játszani, de nagyon megéri minőséget mutatni nekik: ha kiskorukban megismerik és megszeretik a jó színházat, akkor egyrészt később is be fognak menni, másrészt könnyebben fogják érezni a különbséget a felszínes és az igazi között – a színházon kívül is.
Forrás: Budaörsi Latinovits Színház, Bognár Éva.
A képek a Kozmosz-szösz előadásból vannak. Fotós: Borovi Dániel.
a Kozmosz-szösz oldala: https://latinovitsszinhaz.eu/
Az Emil és a detektívek oldala: https://latinovitsszinhaz.eu/
A kis herceg oldala: https://latinovitsszinhaz.eu/
