MÁRCIUS 20. - GYERMEKSZÍNHÁZI VILÁGNAPI ÜZENETEK
Az idén
fennállásának 50. évfordulóját ünneplő ASSITEJ (ejtsd: asszitezs) a gyermek- és
ifjúsági színházak világszervezete. Március 20-án a világszervezet által
meghirdetett gyermekszínházi világnapon az öt földrész minden
gyerekelőadása előtt ismert művészek üzenetét olvassák fel a nézőknek.
Ez az üzenet pár
percre összekapcsolja a világon mind az öt földrész valamennyi
gyerekelőadásának alkotóit, a művészeket és a közönséget, fiatalokat és
öregeket, pedagógusokat és a szülőket.
Idén, 2015-ben egy
Nobel-békedíjas, egy Unesco „művész a békéért” nagykövet és az ASSITEJ
világszervezet vezetőjének gondolataival köszöntjük a gyerekszínházi
világnapot.
A Nobel-békedíjas
Malala Yousafzai és Guila Clara Kessous, az UNESCO “Művész a békéért” címet
viselő nagykövetének üzenete a Gyermekszínházi világnap alkalmából:
Én, Te, Ő – Mi, Ti,
Ők
A „tegyünk úgy, mintha igaz lenne” pillanatok
összekapcsolják a gyerekkort és a színházat. A színházban valóssággá válik az
elképzelt jövő, az elképzelt szereplők, a kitalált történetek. Pont úgy, mint a
gyerekek játékaiban. Ezért is életbevágóan fontos, már a legkisebb gyerekek
számára is, a színház.
A színpadon megjelenő „én” azt játssza, hogy
minden, ami a színpadon történik valóságos. Akik a nézőtéren nézik az előadást,
az „ők”, ugyanúgy valóságosnak élik meg a játékot, mint a szereplők. Így válnak
a nézők és szereplők a „te”, vagy még inkább a „ti”, , az „én”, „te”, a”mi” és
„ti” közösséggé. Olyan közösséggé, amelyik egy nyelven beszél. Az előadásokkal
egységes színházi nyelvet teremtünk. A színházban elmosódhatnak a határok a
színészek és a nézők között, - ahogy erre Augusto Boal a neves brazil rendező a
spactator – spect/actor, kifejezésekkel utal.
A képzeletünk által teremtett világ valóságossá
válik.
Az előadás nem tiltásokkal, a követendő minták
kijelölésével, és szabályokkal nevel, hanem a színházban teremtett sűrített
valóság apró, pillanatnyi élményeivel, erős benyomásaival. Ha a gyereknéző
felnőttet lát a színpadon, játszótársként tekint rá. „Ő” játszik velem –
gondolja. A felnőtt művész akkor felel meg legjobban gyerekszínházi
hivatásának, ha ugyanúgy, mint a nézők hinni mer a szépségben, az álmokban, a
mesékben, a csodákban és bátran repül a gyerekekkel a hétköznapi valóságtól
messze, kitalált tájak felé. Nem szolgálunk gyűlöletet, nem hirdetünk háborút,
csak a világ jobb megértésére törekszünk.
Nincs jobb és élvezetesebb nevelési eszköz,
mint a jó gyerekszínházi előadás.
„Abrakadabra” – a gyerek álmodjon, a felnőtt
pedig értse meg őt. Az ASSITEJ világszervezete tisztában van azzal, mekkora
megtiszteltetés számunkra, hogy mi lehetünk a remény, ifjúság, tanulás és
művészet hírvivői – büszkék vagyunk rá, hogy hivatalosan is megnyithatjuk a
gyermekszínházak ünnepét. Reméljük, hogy összefogással képesek leszünk átadni a
következő generációnak a tanulás fontosságát a színházban és a művészetben,
olyan világot teremtve ezzel, melynek alapja a béke, a kölcsönös tisztelet és a
társadalmi igazságosság.
Yvette Hardy, az
ASSITEJ elnökének üzenete a Gyermekszínházi világnap alkalmából:
A szerencsések
egyikének mondhatom magam… és ha olvasod ezt az üzenetet, akkor vélhetően Te is
a szerencsések közé tartozol.
Egészen
kisgyermekkoromtól kezdve vannak emlékeim arról, hogy a szüleim színházba
visznek. Mindenfélét láttam: gyerekelőadást, musicalt, balettet, komoly
darabokat, operát egyaránt. Egy különleges élmény azonban kiemelkedik a többi
közül. Egyszer elmentünk egy interaktív színházi előadásra, ahol a színészek és
a közönség közös utazáson vettek részt – a szó szoros és átvitt értelmében
egyaránt. Az előadás egy farmon játszódott, egy csodaszép völgyben, s a mai
napig fel tudom idézni az izgalmat, amit akkor éreztem. Teljes, aktív részese
voltam az előadásnak – együtt éltük át az utazás veszélyeit, sodortak magukkal
az események, melyeknek mi is résztvevői voltunk. A történet magával ragadott,
együtt éltem vele. Amit így, hat évesen is megértettem, hogy a színház valódi
átformáló, mély közösségi élmény, ahol közösen formálunk jelentést.
Azóta sok idő
eltelt, sok különféle színházi előadást volt szerencsém látni a világ minden
táján. Voltak köztük felejthetőek, de számos előadás rendkívül nagy hatást
gyakorolt rám. Mindig azon kapom magam, hogy alig várom azt a különleges
pillanatot, amikor a valóság átlényegül, és a közönség közösséggé válva
nyitottá válik az új élmények befogadására, értelmed adva az eseményeknek.
Nem minden gyermek
ilyen szerencsés. Idén az ASSITEJ 50 éves fennállását ünnepli. Az elmúlt fél
évszázadban hosszú utat tettünk meg, új kontinensekre jutottunk el, nyelvi,
társadalmi, gazdasági, vallási, politikai és személyes hidakat építettünk,
biztosítandó, hogy minél több helyen minél több gyerek érezhesse magát
szerencsésnek, találkozhasson igazán neki való gyerekelőadással. Még hosszú út
áll előttünk. Az elmúlt 50 évben a világ számos területen rengeteget fejlődött,
de még mindig rengeteg kihívással kell szembenéznünk, ha a gyerekek művészethez
való hozzáférésének jogáért küzdünk. Művészként/színházi embereként, hiszünk a
művészi hatások emberformáló erejében, az ASSITEJ munkáján keresztül szeretnénk
elérni, hogy minél több gyerek részesüljön a színházi „együtt-lélegzés”
varázslatos pillanataiban, hogy ezek a közösségi élmények egész életükben elkísérjék,
sose hagyják el őket. Ünnepeljetek hát velünk ezen a különleges, kerek
évfordulón, csatlakozzatok a „Vigyél el egy gyereket színházba” akciónkhoz –
hogy egyre több gyerek részesüljön életre szóló színházi élményben. Hogy a
színházzal való találkozás ne csak az egyes gyerek szerencséjén és a véletlenen
múljon, de mind az öt földrészen mindannyiunk számára elérhető legyen,
boldogabbá téve mindennapi életünket.
