Összefoglaló,a Bábszínházak Találkozóján látottakról

Emlékezetes pillanatok  1. rész

 Magyarországi Bábszínházak XI. Találkozója
2013. Május 9 – 13.

Hosszú vajúdás után 1 év kihagyással került megrendezésre a Bábszínházak találkozója Kecskeméten. 24 társulat, 33 előadással vett részt, tehát a Bábszínházak élnek, dolgoznak, és azt a találkozó bizonyította, hogy értékes előadásokat állítanak színpadra.

A kecskeméti egy olyan seregszemle, ahol van ugyan zsűri, de nincsenek díjak, persze azért mindig érezhető hogy melyik előadások nyerhetnének.

A szombathelyi Mesebolt Bábszínház  MADARAK VOLTUNK  c. előadása elvihette volna a fődíjat

Kovács Géza rendező, a színház igazgatója, kiváló fiatal csapatot épít maga köré.

A  Madarak voltunk előadáshoz az alapanyagot Kovács Géza Bódvalenkén látta,  a freskófalu egyik házának falán. Megragadta őt a vándorlás, az elvágyódás lírai kifejezése.

Valaha madarak voltunk

Isten tenyerén lakoztunk

Egyik ágról másra szálltunk

Ami kellett rátaláltunk

/Talán emlékszünk néhányan, hogy Sára Sándor Cigányok c., a hatvanas évek elején készült és elementáris erővel ható kisfilmjének kulcsjelentében is ezt a szöveget halljuk, borzongató szépséggel/

A mese csupa kacagás, csupa fájdalom, zenész, színész, bábos szereplőkkel. Galuska László Pál okos, jól szerkesztett, szép nyelvű forgatókönyvet irt  /tanulság már így előre: író kell!/

Boráros Szilárd szép és praktikus díszletet épített, nyugodtan mondható, hogy a tőle megszokott igényességgel. Egy szekér, ami asztal, vándorút, palota, színpad, minden oldala szeglete új helyszínt teremt. Persze bábszínpadon ez természetes. :)

A második nap reggelén került színre a Madarak voltunk, de az utolsó napon is szóbeszéd, és példálózás tárgya volt. Mi más jelenti a sikert?

/ Részlet a Találkozó záróközleményéből: ... a Magyar Bábművészek Szövetsége azonban- azokon a fesztiválokon, amelyekért védnökséget vállal - hagyományosan kiemel egy produkciót a látottak közül, amelyet elismerésben részesít. A díjat ezúttal a szombathelyi Mesebolt Bábszínház társulata érdemelte ki újító törekvéseiért és magas művészi színvonalú produkciójáért.  /

Egyéni díjat Fabók Mariannak adnék. A SZÉKELY MENYECSKE MEG AZ ÖRDÖG története már három éve járja az országot, 119. előadását láttuk a fesztiválon. Letisztult, hatásos, harsány vásári bábjáték, amit szokatlan módon egy fiatal, törékeny nő játszik, tökéletes hitelességgel, mégis maian. Sokan játszanak vásári bábjátékot. Pályi János, Kovács Géza és újabban beállt a sorba Schneider Jankó.  ÉS Jók! De Fabók valahogy más. Őt nem a régi vurstli levegője lengi körül, hanem valami tavaszi, friss szél. Nem könnyű vásári bábjátékosnak lenni. Egyedül felállítani, lebontani a díszletet /a szépséges székely kapu, ezer ötletes nyílásával, hajlatával Mátravölgyi Ákos mestermunkája/ bábokat cserélni, hangokat váltani. Ráadásul nem egy keretben, hanem az egész díszletben játszik, mindig más alakban más lukból bújik ki, sőt félbáb-félemberként még a díszlet előtt is sétál.

Díjakat neki.

VasLaci

A legnagyobb vitát a Vaskakas Vaslacija váltotta ki. Kísérletező, nagyszabású, mai, hatásos, valódi horror, komolyan vette Benedek Eleket és képpé formálta a mesét.

A történetet én nem Vas Laci nevű vitézzel olvastam annak idején, gondolom a Vaskakas Bábszínház kedvéért választották a sok hasonló mesefigura közül VasLacit. A töbi is hasonló kalandokon megy át: alvilág, háromféle sárkány, királylányok  - itt testvérhúgok -,  griffmadár,  harc a kígyókkal, boszorkányokkal, és harc és gyilkolás és ragasztó füvek és szerelem és harc... Kavarog a sok népmese elem a fejünkben és a Vaslaciban is.

 Három, nagy, átlátszó henger forog körbe, ezek alakítják az egyes játéktereket, hatalmas sárkányfejek néha  uv fénnyel megvilágítva, egészen különös félelmetes hatást keltve, igazi színházat látunk. Az erdő a fekete, aprószemű fémhálóra van vetítve... lenyűgöz a látvány és a székbe tapaszt, kiszívja az energiákat. És Vas Laci győz!  Győz, hiszen ő egy akcióhős és népmesehős egyben. És ezek mindig győznek.

 

Persze van egy koronás „népitáncoló” narrátor, aki valamiért beszéd közben is csapkodja a lábaszárát és hejjehujjog.. ez nekem nem tetszett, mert nevetségesnek hatott, az sem tetszett, amikor a sárkány és Vaslaci erős, hatásos, bábos harcát még két ketrecharcos is megvívja, népi motívumokból épített ősi tánccal, feleslegesen. Ami nekem tetszett /sokaknak nem/, mai piktogramok jelennek meg a képen, ezek néha nagyon szellemesen elidegenítenek, helyre teszik a viszonyomat a mesével, mikor már nagyon félnék, és agyonizgulnám magam.  Képzeljük el, ha gyerek vagyok és még nem tudom, hogy az a helyzet, hogy ezekben a mesékben a hős mindig nyer, drukkolnék, hogy nyerjen, mennyire megnyugtatna, hogy vannak piktogramok, amik mutatják az utat, és segítik a hőst, innen a mából.

Szóval VasLaci, Tengely Gábor rendező alkotása igazán figyelemre méltó. S az is lehet, hogy a jövő útját mutatja, egyik útját, ami arról szól, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt, korszerű technikát használni kell. És új nyelvet kialakítani.

A Madarak voltunk mindenben hagyományos és hatásos

A VasLaci útkeresős, illeszkedik a mai trendekhez és hatásos, bár sokak számára nehezen befogadható – de lehet, hogy ez az Ő hibájuk, és lehet, hogy a darabon is kell még finomítani.

Kovács Géza a magyar bábszínházak egyik legnagyobb tekintélyű alkotója évtizedek óta

Tengely Gábor a fiatal nemzedék kísérletező kedvű, izgalmas egyénisége

Jó volt látni a munkájukat egymás mellett.

Két út, amin érdemes járni továbbra is.

Írói kérdés:

Vannak darabok, amiket nem írt senki. Amik csak úgy lettek, a bábszínházi boszorkák írhatták őket, de nem akarják levetni az inkognitójukat.

 Tudom, hogy jogdíj  kérdések bújnak meg emögött, de ez nem helyes. Az író mindennek az alapja, még akkor is, ha a bábszínház képzőművészet, látványműfaj, ahol a formák, színek, mozgások teremtik meg a hangulatot. De igaz szavak nélkül mindez mitsem ér.

És miért van ilyen kevés író a bábszínházak környékén? Miközben a gyerekirodalom virágzik éppen. Sok jó regény, novella jelenik meg, verses mesék, folytatásos történetek. Nem is tudom, miért kell a hetvenes évek külföldi szerzőihez visszanyúlni. S ha már a hetvenes éveket említem, most kerültek fel a Digitális Irodalmi Akadémia oldalára Páskándi Géza meséi . Bábszínpadért kiált mindegyik.

Persze az is igaz, hogy  Ulickája és Sven Nordquist  nagyon jó alapanyagot adtak, a színpadra alkalmazó Kolozsi Angélának / Százlábúak láb alatt/ és Fekete Ádámnak / Pettson és Findusz/.

Az első rész vége

 

Ő egy korszerű boszorkány, lehet hogy ő írja a szerzőtlen forgatókönyveket?

Napi összefoglalók a Bábszínházi találkozó blogján