2013. április 20., szombat

Burkuskirály ajánlata


Rapid mesék igényes zenével

KOLIBRI FÉSZEK
PINOCCHIO - azaz volt egyszer egy fadarab - kisopera egy színészre és egy klarinétra
Gepetto: Mult István
Pinocchio: Rozmán Lajos
Díszlet, jelmez: Mátravölgyi Ákos
Mozgás: Fosztó András
Rendező:
 Harangi Mária






NYUGHATATLAN MICÓ
avagy a világ összes kincse
jazz mesejáték
Bátky András meséje alapján
Zeneszerzők: Sárik Péter, Födő Sándor "Fodo", Szirtes Edina Mókus.
A bábokat Rófusz Kinga illusztrációi alapján FEKETE DÓRA készítette
Mesélő: Szabó Balázs
Énekes: Vörös Niki
Zenélnek: Sárik Péter – Zongora, Ávéd János - szaxofon, Frei György - basszusgitár, Badics Márk - dob

Új divat, jó divat
Van a mese, valaki meséli, mondja, játssza, megismerjük a történet egy részét, a másikat a zene meséli el, jazz variációk, vagy egy klarinét magában, a lényeg, hogy hozzátesz, kiegészít, továbbmesél, nem aláfest és nem betétszám, hanem koncertminőségű igényes zene.  Vannak erre klasszikus példák. Muszorgszkij: Egy kiállítás képei, vagy Péter és a farkas Prokofjevtől.  A gyerekek vevők erre az igényességre.  Ők még most ismerkednek, nekik még most alakul az ízlésük, és befogadják az újat és most tanulják, élik meg, mi a jó, és hátha egy egy ilyen előadás megvédi néhányukat a később rájuk zúduló szeméttől. Aki nem látja a választékot, nem tudja kiválasztani, mit szeret.
Ennek az új hullámnak két előadását mutatták be ugyanazon a héten.
Két nagyon hasonló, persze mindenben különböző előadást.
Az egyik egy valódi klasszikus, Collodi  Le avventure di Pinocchio. Ezt a változatot Simon Fontanelli olasz zeneszerző álmodta meg. Az egyszál klarinétra írt, kisoperának nevezett mű bemutatója Kölnben volt, ez a magyarországi, a második premier. A magyar változat Fábry Péter munkája.

A másik egy mai magyar mű, 1 éve sincs, hogy megjelent a Csimota Kiadónál  A világ összes kincse. Bátky András meséje, ami eleve Sárik Péter jazz zenésszel közös ötletből született. A hősnő - Micó egy átlag család nyughatatlan kislánya az üveghegy tetejéről elindul a Rézcsőrű madár társaságában, hogy fergeteges gyorsasággal megkeresse a Papája elengedett, ki tudja milyen kincseit. Talál is kincseket mindenfelé, fényben, zajban, repülésben és úszásban. Megtalálja a kincset, vagyis a hiányt. Ami nincs, az a kincs. Ami csak ott érték, ahol nincs, nem lehet zsákba tenni, elcipelni. Végül Micó hazatér családjához, boldogan omlik apja ölelő karjába. Mert a legfőbb kincs, ami neki annyira hiányzik, az a papa szeretete. Klasszikus férfiközpontú mese, ahol anya süt, főz, takarít, apa kalandozik, s mégis Apa a kincsek őrzője.
 Mindez szellemes mondatokban, sietős iramban, axiomákra építve.

Pinocchió meséjét nem kell ismertetni, a 19. század végének nagy meséje, ahol izgalmas utazás során, gondosan megformált karakterekkel találkozva, érdekes helyszíneken járva, a sok kaland után Pinocchió végül is beletörik a felnőtt akaratba és rendes kisfiú lesz, olyan, aki hasznos tagja a társadalomnak. Ezt a múlt -múltszázadi aprólékossággal megírt művet a zenés változat rapiddá teszi, azok értik ezt az előadást, akik ismerik a Pinocchiót, egy utalásból már tudják mi a helyzet a rókával, a macskával, a kékhajúval.

A zene nem hagy kifogásolnivalót egyik előadásban sem.
 A Nyughatatlan Micóban Sárik Péter és zenészei, Ávéd János – szaxofon, Frei György – basszusgitár, Badics Márk – dob  összehangolt, lendületes, ezerszínű zenei folyammal szolgálják a mesét, vihart keltenek, zajokkal játszanak, légiesen könnyűvé varázsolják a színháztermet. És a néző gyerekek kerek szemmel hallgatják és élik a zenét. Lehet, hogy Kodálynak igaza volt? Lehet, hogy lesz köztük, aki igényli majd, hogy a zene ne csak a felszínt kapirgálja, hanem valódi mélyrehatoló élményt is nyújtson? Jó lenne, és reméljük.

A Pinocchióban Fontanelli beszélő klarinétot tett a színpadra. Egyedül is elég a mese megértéséhez. A kölni ősbemutatón nem is volt más, a mesélő mesélt és a klarinét feleselt, továbbmesélt, kiegészített, hangulatot teremtett.
A Kolibri Színház előadásában Rozmán Lajos nemcsak nagyszerű zenész, hanem kiváló színész, jelenség a színpadon, ahogy faarccal játszik, jelen van, tűr, és játszik és játszik. Különleges a jelenléte. És nagyszerű!
A magyar változatban, Harangi Mária rendező irányításával nem elégedettek meg azzal, hogy csak elmondják a történetet. Mátravölgyi Ákos fantasztikus forgó kapujával tették látványossá a mesélést, és van egy kiváló színészük Mult István, aki eljátssza az összes szerepet, testtartással, hanggal, egy fejlibbentéssel, egy tánccal. Fantasztikus színész! Ezer hangja van és ezer testtartása a figuraformáláshoz. S ez jutalomjáték neki.
A két szereplő kifejező, összehangolt mozgását Fosztó András tervezte.
Pinocchiót egy piros sapka jelképezi. Meglettem volna nélküle, hiszen a faarcú klarinétos maga elég Pinocchió ábrázolására Talán eleinte nem hittek benne, aztán meg már megszerették a piros sapkát. Felesleges kettőzésnek tűnik és gyengíti a klarinétos figuráját. Bizonyára vannak, akik lelkesednek a piros sapka bábként kezelésének ötletéért. 
Az előadás hosszú, a rapid jelleg ellenére két részben meséli el a sztorit. Igaz hosszú, de nem unalmas.

A Nyughatatlan Micóban Szabó Balázs a mesélő. Ezúttal nem a Bandája zeneszerző énekeseként, hanem bábos színészként áll a színpadon. Fekete Dóra hatalmas köpenyét viseli, aminek száz zsebében kincsek rejtőznek, bábok, kellékek, amik segítenek a furcsa kalandok helyszíneit és szereplőit megeleveníteni.  Szabó Balázs debreceni színészként kezdte pályáját, majd sokáig volt a Ciróka Bábszínház tagja, sok érdekes, díjnyertes szerepet is eljátszott, itt is lubickol a repdeső, a fényben fürdő, a cápariogató vagy a százéves bölcs  villanásnyi szerepében.
A dalokat Vörös Niki jazz énekesnő adja elő, miközben koboldként segít, szaladgál, a gyerekeket aktivizálja. Kedves, sugárzóan vidám egyénisége jó hangulatot teremt, ügyesen egyensúlyoz az énekesnő és a segítőkész unterman szerepe között.

A két friss előadás a későbbiekben bizonyára még alakul, a ritmusuk helyreáll. A 75 perces Pinocchió rövidül, és kicsit hosszabb lesz az alig 40 perces Nyughatatlan Micó - bár a kisgyerekeknek éppen elég ennyi, de a szülők kevesellik a pénzükért a hosszúságot – nem könnyű igazságot tenni. Mindkét előadás már így is élménytadó, izgalmas néznivaló.

2013. április 15.
 burkus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése